Mindig is híres volt hosszú, hullámos hajáról—vastag, dús és a hátát is elérte.
Olyan haj volt ez, amit mindenki azonnal észrevett—gyakran csodálták, néha irigyelték is. Barátnők fonták be, rokonok dicsérték, és idegenek is gyakran megálltak, hogy bókoljanak.
Egy napon azonban valami megváltozott. A tükörbe nézett, és már nem látta ugyanazt a szikrát. A haj súlya inkább tehernek tűnt, mint koronának. Hetekig tartó gondolkodás után bátor döntést hozott: készen állt a változásra.
Határozottan lépett be a szalonba, és csendben ült, miközben a fodrász megkérdezte: „Biztos vagy benne?” Bólintott.
Az első vágás csendes volt, szinte szertartásos. Aztán jött a következő. És a következő. A hosszú tincsek sorra hullottak a padlóra, míg meg nem változott a teljes megjelenése.
Amikor vége lett, felnézett. Az átalakulás látványos volt. A rövid haj friss, merész módon keretezte az arcát. A szemei fényesebbek lettek. A mosolya—szélesebb.
Ami korábban ijesztő döntésnek tűnt, az erőteljes önkifejezéssé vált. Ez nem csak egy hajvágás volt. Ez önbizalom, önkifejezés, egy új én felé tett lépés volt.
A legnagyobb átalakulások néha egyetlen vágással kezdődnek.
Nézd meg itt: